Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 16 — ügyünk szentségébe, a harczot elfogadjuk, melyet nekünk izennek, és a melyet nem mi idéztünk elö. A gondviselés bíráskodjék a diadal felett." (Magyarország a czivilizált népekhez.) Mindezt még ma is állítom. Nem akarom egy dicsőséges nemzet heroismusát, melyhez tartozhatni büszke vagyok, túlszínezni, hogy talán ezzel Francziaországot arra indítsam, miszerint oly érdekekkel foglalkozzék, melyek úgy előtte, mint az egész emberiség előtt ismeretlenek. Ha úgy akarja a végzet, hogy ez a nemzet az idegen egyesült fegyverek súlya alatt összeroskadjon, oh! bizonyára keserű könnyeket fogok sírni, és ennek a nemzetnek a temetője lesz az én temetőm is, de szánakozástokra soha sem fogok számot tartani! Nem, ne bajlódjatok velünk! Csak magatokról, egyedül csak magatokról gondoskodjatok. És ha Európa másik végén, 400 mértföldnyire Francziaországtól, csak egy nemzet megyén tönkre, egy nemzet, melynek ügye egyáltalában nem fér össze a czivilizatióval, ugy sajnálkozzatok rajta, ha megérdemli , és hagyjátok meghalni. De ha igaz, hogy ezzel a nemzettel egyszersmind valamely nagy elv fennállása van veszélyeztetve, és hogy ez az elv, melynek véle együtt kellene megbuknia, Európa biztonságának és a czivilizátiónak egyik kezessége, oh! úgy siessetek segítségére, támogassátok, mert ezzel a segélylyel, ezzel a támogatással magatoknak tartoztok. „Oroszország eleget teend szent küldetésének" mondja Miklós czár. Szent küldetés! Hadd lássuk miben áll ez a szent küldetés? — „Európából vagy köztársaság vagy kozákbirodalom lesz" mondá nagy Napóleon, és az nagyon is valószínű, miszerint a kozákok küldetése nem alkalmatos arra, hogy köztársaságokat alapítson. Olvassátok csak el a nagy Péter végrendeletét, talán megkapjátok benne a talány kulcsát, ennek a kozák-küldetésnek az értelmét. „Mi I. Péter, a szent és oszhatatlan háromság nevében