Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

15 — ugyanazon Habsburg-lotharingi ház egyik sarja most meg akar dönteni. Nem szólok én nektek Magyarország történeti jogairól, sem egész és teljes függetlenségéről, melyek a Habsburg-lotharingi ház legformálisabb Ígéretei és legszigorúbb eskütételei által szentesitettek, és a melyeket most egy habsburgi büntetlenül vél megsérthetni, csak azért, mert isteni jogára támaszkodik. A történelem fog bíráskodni fölöttünk, fölöttünk : forrongó alattvalók felett ^ kik az eskük sérthellenségében hinni merészkedtünk, kik elég vakmerők valánk, hazánk és törvényeink mellett fegyvert ragadni, és ezen loyalis császár fölött, ki esküszegéssel kezdé, és idegen szuronyok béhozatalával végzi. Oh! igen jól tudom én azt, hogy nem élünk többé a lovagiasság korában, és hogy a népeknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint sem a jogtalanság eltörlésének hálátlan munkájához fognának. — Nem hivatkozom tehát sem az igazságra, sem az emberek nagylelkűségére, sem azon nemzet sorsa iránti rokonszenvre, mely annyi próbáját adta valóban magasztos önfeláldozásának, erejének és hősiességének. Még ezt a háborút sem irom le., melyet számunkra Ausztria előkészít, ezt a reánk nézve oly dicsőséges, az osztrák camarillára nézt oly gyalázatos harczot. Sokkal inkább el vannak most az európai népek magokkal telve, mintsem különös érdekkel viseltethetnének a külföld irányában. Jól tudom, hogy mostanság az embernek nagylelkűségre sincs ideje. — Egy manifestumban, melyet a magyar kormány nevében bocsájtottam közre, így szólék : „Erezzük, hogy a világ egy része előtt mi a szabadság védői vagyunk, és hogy minden nemesnek és nagylelkűnek kellene soraink közt harczolni. Történetünk tanit, hogy elődeink egykor mennyi vért ontottak Európa üdvéért. Ily áldozatokra megint készek vagyunk, büszkék arra, hogy hazánkat, ma úgy mint ezelőtt, a czivilizácziónak, még szenvedéseivel is használni láthatjuk. Bízva