Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Mária emlékezete

— 74 — mi őt érdekelné ; ha láttátok volna, mi tökéletes boldogság sugárzék ki szeméből, midőn hol egy fehér galambot, hol egy ártatlan bárányt szoktathatott eledelt venni kezéből, mintha ezzel életének minden czélját elérte volna ; és ha láttátok volna a falu összegyűjtött pártás hajadonai között ülve, mi gyermekded kedvvel hallá tölök most egy dalt, majd egy éneket zengeni, s mi figyelő arczczal s mi élvező odaadással kiséré a mesélő beszédének egyszerű folyását: a megelégedésről egy szép képet nyertetek volna, ha még azzal nem bírtatok. Természetes, hogy e szerint róla sokan haliának, de őt csak kevesen ismerék; hasonló volt a mezei pacsirtához, melynek hozzánk szép hangja és éneke eljut, de magát ritkán láthatjuk függeni felettünk a magasban, honnan szava lehallatszik. De másrészről azt ne gondoljátok, mintha a korlátolt életmód benne meggátolt volna minden lélekemelkedést, mintha a falusi családélet parányi körének mindennapi kedvein s gondjain kivül másféléket s magasbakat nem érzett volna; elméje nem volt kötve egy helyhez, mint voltak vágyai, mint volt élete, s tudjuk bármi kis tér ke elég arra, hogy az ember szellemével a csillagok közé emelkedjék. Lelke nem hasonlított azon tükörhöz, melyre egyetlen egy tájkép vagy alak van festve, s azon kivül rajta vagy benne mást nem láthatni, hanem ahhoz, mely ragyogó felülettel tisztán tündökölvén, minden napsugárt felfog, s melyben minden külső tárgy, mi elébe kerül, híven visszatükröződik. Ha nem fénylett is rendkívüli ismeretekkel, sem olyanokkal, miket valamely tárgy felül mély gondolkodás által saját magunkból merítünk, s ez talán nem is nőket illető hivatás ; de hatalmas képességgel volt megajándékozva)