Szemere Bertalan: Szépirodalmi dolgozatok és szónoklatok : A forradalom előtt és után (1870)

Szépirodalmi dolgozatok. Mária emlékezete

— 67 — I. De a sírtól, hozzá úgy is mihamar vissza kell térni, távozzunk el s lépjünk közelebb a bölcsőhöz. A bölcsőnél megkönnyebbedik a kebel, mert az élet kezdete örömnek és reménynek kútfeje, melyből hosszú és szerencsés napok igéretét merítgeti a halandó, és mert még onnan végtelennek s örökké szépnek látszik az élettér, mely fekszik közte és a sír között. S bár midőn egy tehetetlen gyermeket eleve egy nagy jövendő fényes hírébe látunk öltöztetni; eszünkbe a testetlen szivárvány jut is, mely a semmiből lobogó színekkel vonúl fel az ég boltozatán ; de másrészről, ha bokraiban a fülemile fészkét meglelvén, örömmel pillantunk apró fiai közé, melyek zengő erdőket édes énekkel fognak eltölteni, ha nyári hajnalon gyönyörködve szemléljük zöld lombok közül a rózsák gyöngédke bimbóit kipiroslani, ha a tavasz virányain reménynyel s várakozással teljes szívvel tekintünk körül s a mezőknek zöldé után arany kalászok hullámzását, a fák virágainak elhullása után gazdag gyümölcsök termését várjuk s lelkünkben egy dús ősznek kincsei tűnnek fel: mi jövendőnek roppant világa nem támadhat képzeletünkben bölcsőjénél egy gyermeknek, melynek kicsinységeiből a megváltó isteni nagyságát láttuk kifejleni ? Szülék és rokonok ily reménynyel állanak a bölcső körül, s ha a gyermek fiú, föld nem terem koronát, nem világol nap alatt szerencse és dicsőség, melyet az ujdon született gyermek feje körül lebegni nem látnának s fejlődő életét oly szikrácskának nézik, mi nőttében biro5*