Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 85 — Pál XVIII. László. XIX. Béla. XX. Pista. XXI. László. XXII. Sándor. XXIII. Tóbiás. XXIV. Huba Ítélete. Az egész mintegy 52 4-edrét lapot tesz, 12 lábas, négy soros, váltó rimü versben. így kezdődik : ,,Ott hol a csavargó Bodrogh füzes partja, Zemplén határain Patak várát éri, Egy kolostorszerü ó épület boltja Csengő falát sok száz ifjú hang kiséri." stb. Ha elismerést talál, óhajtanám ilyesmivel a forradalom érdekét életben tartani. Mint mindennek, egy harcznak is emberi alakot kell magára ölteni. Embernek csak az érdekes mi emberi alakot hord, — ez lelkesíti fel az ivadékot, s ki a szabadságot nem szereti, fogja a hirt s dicsőséget szeretni. Ha Homér, Hectort s Achillest nem nevezi meg, ki emlékeznék most Trójára és azon nagy harczra? Minden szent harczot kell hogy bizonyos nevek képviseljenek. Ez a legbiztosabb mód emlékezetét a tusának életben fentartani. Bár ihletettebb tollak fognának hozzá. Petőfi nincs, Vörösmarty se, ki e téren azzal nem vetélkedhetnék, Arany maga is rab hon, a mennyiben rab a haza. Minden népeknél meg vannak a nemzeti harczoknak énekeseik, a finneknél is, csak mi feledkeznénk el a bajnokokról? Ha egy év múlva újra elolvasom, és meglehetősnek találandom, és ha módomban lesz kinyomatni, tenni fogom, s igyekszem az országba bejuttatni, — hogy mint szikra itt-ott lángra gyújtsa a szunnyadozó kebleket. Én mindig és mindig hazámról gondolkodom. A mit teszek, érte teszek, minden számításomnak végczélja