Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 76 — azt meggondolom, mi készséggel segiték én itt másokon, tettem volna otthoni barátimmal, nem tudom megfogni az okot, hogy az otthoniak ily szívtelenek! O pedig mi nagy lélekkinba került irnom nekik, de tettem, és hiában. Azt tartom, mindent kövessen el az ember, mielőtt sülyedni s elveszni engedje magát. Május. Dinának fejfájdalma visszatér. Sokat szenvedt bele. iS annyival inkább elgyöngül, mivel étvágya elveszvén, alig eszik. Ismét a hideg vizhez folyamodánk, az enyhíti de csak pillanatokra, a reactió rá annál erősebb. Gizi ellenben nó', kövér, fejlik, — egyetlen öröme anyjának. Néhány mesét is irtam e hónapban. A görgei csősz és a túzok. A biró, a csikós és tia. Lassú viz paríot mos. Bandi és Árpád. A rózsa és ibolya. Fél, mint Samu a nadrágjától. 6, volt 156, van 162. írtam egyebet is , „Szög és kék szem." Es Dinának vettem két metszett képet, egyik ábrázolja a beteg gyermeket anyja ölében, széke mellett az angyal viraszt: „l'ange veille, la mére peut dormir", másikon az angyal alszik s az anyja viraszt: „la mére veille, l'ange peut dormir", gyönyörű gondolat. Erre egy verset irtam: Anya és Angyal. Hideg éj van, sötét éj van stb. stb.