Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 65 — ték, pedig ki szolgál, azt díjazni demokratiai elv, sok képes ember van, ki nem gazdag; a császár nekik is dijat rendelt. Mi az igazgatást illeti, annak átka a centrali satio most is, a préfet minden, a departement, a város, a község semmi, egy joga s kötelessége van: a préfetnek, alpréfetnek, a birónak, kit mind a kormány nevez ki, engedelmeskedni. A polgár sehol nem ur, házában sem, a rendőrség éjjel-nappal vizsgálatot tarthat nála. A biróság független? Ki nevezi ki? a kormány, ki mozdithat elő? a kormány, — s megszabja az életkort, midőn mindenkit pihenni küld. Napóleon igy eliminálta !/3 részét. De különben is, hol a közügyvéd fő, a biró árnyék. Es a tábor? nemzeti sereg ez? Az uj törvény szerint, minélfogva a katonákat a kormány helyettesiti s dúsan fizeti, öt év múlva a franczia sereg nagy része zsoldosokból fog állni, tiszti kara mindig az volt. Tábornagyjai rangjaikat hazafivérért kapták. Összegyűlni a népnek tiltva van, ki szólani mer, mint hirkoholó elitéltetik, — hátra van: irni, de irni sem szabad, minden lapnak véget vet két megintés. Különben is a franczia lapok nem bölcsek, nem hazafiak orgánumai, pusztán üzérkedő vállalatok, zsidók és bankárok kezében van, kiknek czéljok nem vezetni a véleményt, de nyerni, s ilyen helyzetben nem reménylhetni, hogy elv miatt veszélyeztesse a vállalkozó a milliókat, miket egy-egy lapba fektet. Nem is állhatna fen egy lap sem, ha hirdetési orgánum, s igy az iparnak egy szükséges kereke nem volna. S nemcsak belügyekről nem szólhat, de külföldiekről sem, még idegen lapok czikkeit sem veheti föl, érettök is büntettetik. Az udvari ünnepekről sem szabad szólnia, ha azt nem tetszik tudatni a kormánynak, — XV. Lajos legalább ezt megengedte. Szóval FrancziaorSzemere II. ^