Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 66 — szág egy kolostor, melyet a guardian madzagon rángat; szabály: vak engedelmesség. Még a charivári tréfái is tiltvák, — csak olyan dolgokat gúnyolhat, mik senkit nem érdekelnek. Kiszámithatlan azon szellemi kincs, mi az elmékben elásva marad, s e rabságban ez a legna­gyobb veszteség. Mint az összerakott farakás, mely nem lángol, de füstöl, s szénné ég, olyan e nemzet. Még fo­lyóiratokat sem szabad alapítani, sem kötetes könyveket irni, Proudhon legújabb munkája, a financziáról, 2 kiadást ért, neve azonban a czimlapra nem tétethetek, ez 3 évig tartott, mióta neve ott áll, egy év alatt 3 és 4-szer ada­tott ki. Nyilvános leczkékre csak az mehet, kinek beme­neti jegye van. A színháznak castigare ridendo móres, vagy sirva tenni azt nem szabad, csak ha a rendőrség a nevetést vagy sirást megengedi. Azonban nincs censura. De miért nincs? mi hát ez? A legmesteribb áloskodás, a nevét eltörölték, de a dolgot fentartják. A kerék meg­van, de megkötve. Nyilvánosság czime alatt mindenben a legczudarabb titkolózás. Nyilvános törvényszék, de a policzia nem ereszt be Hallgatókat, nyilvános törvényho­zás, de tanácskozásaikat közölni nem szabad, nyilvános budget, de titkos költés, — nem szabad tudni, csak azt, a mit a kormány közöl. Nyolcz millió szavazta e kor­mányt? De ki számitá össze a szavakat? Maga a kor­mány. Rendőr eresztgeti be a szavazókat, az igent maga osztogatta, a nem-et osztogatókat befogdosta. Ál­gyuk hangja némitá el a zugolódókat, 10—20,000-et de­portált az egyenlítő alá, s azután feláll és mondja: a csend helyreállt. Es ez franczia sereg műve! Valóban nincs a földön ehhez fogható sereg!! Kain igy ölte meg testvérét Ábelt. Napóleonon nem csodálkozom: ő korsikai, — első mi­nisztere zsidó, Fould; igazságügyminisztere olasz, Abba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom