Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

Almássy is itt van. Nem tőle, de mástól tudjuk, ó' maga a megtestesült titkolózás, hogy Teleki L. és Klapka vivtak. Ama kapott könnyű sebet. Okát nem tudjuk, nem lehet más mint asszonyi dolog. Tavaly Almássy és Teleki vivtak, azaz a harag komoly volt, de a párbaj komédia. Almássy a légbe lőtt és aztán Teleki is. Ez nem békült ki soká, végre Batthyány Lajosné kiengesztelte őket. Országh, ki az olaszországi magyar seregből 1849-ben elszökött, itt rajzoló és photograph. Mimit levétettem vele és anyámnak s másoknak haza küldtem. December. E hóban csak egy mesét irtam, A két koldus; volt 151 és 1 = 152. De irtam egy satyrát e czim alatt: A grófi vadászat (1848 előtti korkép), kezdődik e soron: „Foly a hősvadászat hosszú két hét óta stb.", 240 sor, vagy husz 12 soros versszak. Több ilynemű terv zeng-kong fejemben, s nagyobb munkára nyugalmam még nem lévén, néha-néha ilyeneket szándékozom irni. Eletemben nem fognak megjelenhetni, otthon ki nem adhatók, külföldön nincs ki értse nyelvünket. E darabról ítélve, talán sükerülnek. Gúny van benne s irónia, kevés epe, inkább komoly menetelü. Lyrikus költő aligha lenne belőlem, nem festek eléggé, rajzolok inkább, s didaktikai logikára hajlok. Lehet, munka, gyakorlat uj tért nyit lelkemben, ifjúi kísérleteim óta nem irtam költeményeket, s ha nem teljesen későn lépek e pályára, de mindenesetre elég későn. Minden kezdet darabos. Hány költő mutatkozék gyöngének, ki utóbb