Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 51 — 27-én d. u. veszve volt, — 28-án egyhangúlag megnyertük. Dinának mint nőnek (kinek sorsa, csillaga, hogy mindenkiben rokonszenvet gerjeszt), magok a birák elmondák, hogy valóban veszve volt ügye, a kérdés tiszta, de a törvényszöveg homályos lévén, — helyzete iránti figyelem az, mi a mérleget részére billenté. 0 mi nap volt az a 27-ik, mi szomorú, s mi derült a 28-ik. S az ítélet ugy van szerkesztve, hogy a cassatioszékre nem vitethetik vagy hiában vitetnék. Szerencsénk vala, hogy az a kereskedő, ki Charlestonban részvényinket eladá, itt járt, én azt csodálatos véletlenből megtudám, és vele oly bizonyítványt adaték az amerikai consul előtt, mi az Ítéletnek alapjául szolgált. Mily különösek mégis a gondviselés utai, amott hogy megrontott, itt hogy megsegített. Egy kis töredék veszteségünkből, és ugy örülénk neki mintha ajándékban kaptuk volna. De mi czudarul viselte magát ügyvédünk, Victor Lefranc, ki magát republikánusnak, sőt a Montagnepárthoz valónak hirdeti. Tagja volt a szétvert képviselőháznak. Midőn Yvan collegája hozzá vezetett, azt mondá, én nem kivánok semmit, örvendek ha önnek mint elvtársamnak szolgálhatok. Nem is sokat gondolt az ügygyei. Első instantiában hanyagsága miatt veszténk, — pedig kijelölém neki a hiányt, mit ama bizonyitványnyal most kipótolék. Érettünk véteté fel Zangiacomi soron kivül, s neki elmondám mindazt, hogy el volt veszve a pör, mind azt 28-án reggel, hogy meg van nyerve, s hogy helyzetünk egyik fó'ok, és mégis, az homme d'affairesnak (a kereskedelmi törvényszék előtt) 590 fr., az avouénak 200 fr., magának egy beszédért 1000 fr-ot a nyert pénzből visszatartóztat s levelemre, melyben várakozásra kérém, nem is felel.