Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 52 — Zangiacomi bennünket megkedvelvén, meglátogatott. Nőm kérdést tőn neki, az ügyvédnek mit kellene adni. Feleié: ki az? JV. Lefranc.) Azt hiszem megkínálni is sértés lenne. 0 nagy republikánusnak vallja magát, s örülni fog ha ön férjének, ki szinte az, szolgálhat. Nőm: de mégis mit lehetne ajánlani? Feleli: 150 fr. azon beszédért igen elég, 200 fr. tulsok lenne. S midőn nőm más napon elmondá neki, hogy 1000 fr. vett es azt levonta, Z. azt mondá: szégyenli, hogy franczia, de örül annak, hogy nem republikánus. Ez nemcsak szivtelenség, de alacsonyság, sőt tilalmas a mód, s ha panaszkodni akarunk, bizonyosan szégyent fog V. Lefranc vallani. Akárhány ügyvéd védett volna ingyen, 100 frankért valamennyi . . . Másoknak is elmondám e zsarolást, hozzáértőknek, és valamennyi ugy itéli meg mint Zangiacomi, eltérve attól, hogy igéretét, mire egyébiránt nem kértem, meghazudtolta. Bordeauxi ügyvéd volt. 1848-ban képviselőül választaték. A baloldal szélén ült. 1852-ben a képviselőház szétüzetvén, itt maradt, s azóta itt ügyvédkedik. Erős, szép hangja van; fejének alkata tehetségre mutat. Rúttá teszi ábrázatát vaksága, hibás szeme rút is lévén, különben is hanyagul öltözködik, sőt csaknem piszkosan, — modora az a mit nálunk betyárkodónak neveznek. A montagne-párt egyik főbb tagjai közül való volt. Nevére büszke is. De nincs modora, sem hozzám, sem nőmhöz nem jött; sem szive, viselete bizonyitja. 0 ingyen ajánlkozik, bár erre nem kértem; hanyagul viszi az ügyet, s nem mertem sürgetni, kimondván, hogy semmit nem fogad el; elveszteti az első fokon; én megnyerem a másodikon, ő tud mindent, nem is vette kétségbe, s egy