Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 50 — October. Jolán gyakran ir, s jobban ir mintsem róla feltettem volna. Még itél is az emberekről, s nem épen roszul. Ugy látszik, van benne érzelem, s bizonyos józan ész. Nem szeretem, hogy rokonainkkal nincs jól, őket nem látszik kedvelni. Talán anyám tanácsát követi. Ezt sajnálom. Már annyit irtam erről, nincs stikere. Az őszi napok bekövetkeztek, a fatális sept. 24-ke elmúlt, és Dina mégis ment fejfájdalmaitól. Örül mint a gyermek, természetes: hat-hét év óta ez évszakban mindig szenvedett. Nem az-e oka, hogy viselősnek látszik? Ha ez való, pedig alkalmasint való, ez mindent kimagyaráz. Ennek mindketten örülünk. Csak ha más jön helyébe, akkor fogjuk Irénkénket nem siratni. Kivált száműzött házában nagy kincs egy gyermek, s kivált oly szerető szívnek, milyen a Dina szive. íme egy szép remény, mely mint esti csillag ragyog házunk fölött. A törvényszékeknek szünete van. Csak egy tanácsa ül a cs. kúriának. Igyekezünk, hogy följebb vitt pőrünk a szünetek alatt fölvétessék. De ez nehéz. Dina követvén ihletét, mely nála szerencsés, a préfet de Policehoz ment, s ez a kúria sorszerinti elnökéhez, Zangiacomihoz utasitá. Ugy adá Isten, hogy ez igen szives s jó ember, és Dinának megigérte, hogy pörünket fölvéteti. S kedvezésből soron kivül 22-én fölvéteté. Az ítélet 8 napra elhalasztatott. Eleinte minden jót reménylénk, de 27-én Dina hozzá menvén, ugy vette észre, kevésbé biztatá. Megijedénk, s egész nap jövénk menénk, volt ő az előadó tanácsosnál is, s ezer apró körülmények kedvezvén, de főleg az elnök meleg pártolása, pörünket, — mely