Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 44 — Magyar, hajdan hóditgatál? Elmúlt annak régen kora, Megváltója a népeknek Légy, mint valál vas-ostora. Számod földön mert roppant nagy, Abban biznád el, Szláv, magad? Hidd el, számos nép még nem nagy, Az a nagy nép a mely szabad. És te Német se vess meg mást, Azért, hogy vagy tudós, bölcsész, Minden népnek van az mi kell, Tudniillik: sziv s józan ész. Ne emlegesd te sem Román A római régi jogot, Elmúlt a mult, csak nagy eró's E négy faj, ha kezet fogott. Fogjunk kezet mint testvérek, Kik műveljük e szép hazát, Magyar, Román, Német és Szláv, Legyünk együtt mind jó barát. Közbirtokunk ez áldott hon, Ne osztozzunk újból rajta, Ad jó kényért, ád édes bort Terén megél minden fajta. És szegjük meg hó kenyerét, És igyuk meg arany borát, S uj frigyünknek szent jeléül Költsük el mint urvac sorát. S átkozzuk meg száz átokkal Kik a multat emlegetik, S barczainkat, viszályinkat Örökre el nem feledik.