Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 45 — Föld uj nem kell, közös hazánk És szép hazánk van mi nekünk, Az a mi nincs : a szabadság, Eze'rt zengjen harczénekünk. Erre, erre esküdjetek, Szabadságnak kell diadal, Testvérfrigyünkből kizárva Az legyen, ki érte nem hal. Mit érne a föld, ha egén Nem ragyogna a fényes nap? Mit ér a hon, a legszebb is, Szabadságtól ha fényt nem kap? Most nem a rög, az elv a fő, Uj a kor, bár ó a világ, A négy faj közt első az lesz, Melynek müve a szabadság. Fogjunk kezet mint testvérek, A kik lakjuk e szép hazát, Román és Szláv, Német, Magyar, Éljünk együtt, mint jó barát. Egyesüljünk mint frigyesek, S szánkból hallja meg zsarnokunk, Ellene s a szabadságért Harczolni most együtt fogunk. 26-án név és születésnapom volt. 44-ik évemet töltém be. Az idő múlik, bölcsőm messzebb messzebb vonul, koporsóm közelebb jő. Ritkán gondolkodom a halál idejére. Miért? Okát nem tudnám adni. Sem nem félek tőle, sem nem kivánom, — eljön minden esetre, s legjobb ha jön bejelentetlenül. íme e verset irtam: