Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 43 — S kivitetné hogy magának, Sok utipénzt ád Vargának, Ez haza ment s elárulta, — Osztrák kézbe igy került a. De a Duna búsul, mormog, Haragjában habja zokog, Mit zúgással altatgatott Partján , kincse nincs többé ott. „Kossuth, Kossuth, — bőg a folyam, Átok reád, gyáva fiam, Elvesztéd az apák hónát, S utána a szent koronát. Mért vágytál a koronára! Jól feküdt az föld gyomrába', Hej korona rosz portéka, — Téged is elcsábitott a!" Ide irok még egy mást, azt, mit február 3-án írtam, és németre is leforditék, s a mi az uj kor, uj nemzet éneke lehetne. Ohajtám oláhra, szlávra is lefordítani, és Magyarországba beküldeni, — talán egy mag fogna lenni, mely teremni fogna. Mit tudunk csinálni? Hintsünk, hintsünk, nem tudjuk melyik fog kicsirázni. Vetni a mi dolgunk , a siker istené. Uj szövetség éneke. Fogjunk kezet mint testvérek A kik lakjuk e szép hazát, Magyar, Német, Román és Szláv, Legyünk együtt mind jó barát.