Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 38 — Július. E hó 12-kén szállást változtatánk, s a rue des Petites écuries 42-ből menénk a Champs Elyséesbe, rue de Cháteaubriand-ba (egy ház a 13-ik rue de l'Oratoire-ral), hol földszint, de 10 lépcső magasan lakunk. Van: terem, étterem, 3 hálószoba, 1 kis szoba, 1 cselédszoba, földszin alatt konyha, pincze, udvaron kert, s fizetünk 1600 francot. Itt frisebb a lég, csendesb az utcza, s Dinának e kell. Balassa orvos Dinának a Creuznachi jod-fördőt ajánlván, mint Miminek is, ki szinte nervosus és náthára hajlandó, ők 18-án oda elutaztak. Erzsi és Mari Brüsselből Köln felé, már előbb, de szinte oda mentek. Én ismét magam maradtam, — bajaimmal. Mert az a gazember Boldin bukása nekem sok bajt, de még több gondot ad. Fejem tele van vele még mindig, s nehéz mintha ónnal volna tele öntve. Éjjelenként majd mindig vele álmodom, s nagy erőmbe kerül dolgozhatnom és olvasnom. Hajam kezd őszülni, ritkulni, szinem sápad, — eddig mindenki 10 évvel vélt koromnál ifjabbnak. Akár mit mond a vallás és morál, én nem birok neki megbocsátani, s ha mint nádszál volna kezemben, kérlelhetlenül összetörném. . . . Dolgozni sem enged bánatom. Pedig már szerezni is kellene valamit. A sok terv cseng-bong fejemben. Nem tudom magamat elhatározni. Ez baj. Hét év óta mit nem végezhettem volna! Hiszen én nem heverek, mindig irok, olvasok, a nélkül nem tudnék élni, de mi az eredménye? 1850-ben két kötetes munkát irtam: „Egy száműzött naplójából", szép összeget Ígértek érette