Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 29 — De ily szabad pillanataim ritkán vannak, ama veszteség gondja ineg-megrohan, s ilyenkor napokon ált mindenre tehetetlen vagyok. Estenkint s napközben sokat olvasok. Kellene irnom valamit, mi kiadható volna. Leginkább volna kedvem olyanhoz, mi hazámra vonatkozik. Ha jövőjéről nem okoskodhatom, múltját kellene megismertetni, a külföld kevéssé ismeri, a franczia 'közönség épen nem, vagy roszul. Az eddigi tekintélyes irók ellenünk nyilatkoztak. Hibánk is, mert nem mozgunk, nem irunk, nem világosítjuk fel azokat; a kiket kellene. Szabadelmü irók elvből fogják pártunkat, de ezek pártfogása sokaknál nem ajánlás. Meg kellene nyernünk azon középosztályt, mely mind a despotismustól, mind a republikanismustól távol áll, — melyet itt, — pl. a Journal des Débats képvisel. E szinezet Íróinak hitele a részrehajlatlanságban áll, s ezért arra mit állítanak, a szélsőségek is figyelnek. Kellene irni egy munkát, melynek czime ilyesmi lehetne: La Hongrie et les hongrois, s históriai hűséggel, menten bizonyos politikai éles iránytól, de a haladás elvét meg nem tagadva, megirni Magyarország s a magyar nemzet életét, végig a századokon, kimutatva mi politikai hivatást tölte be, s. törvényhozási; igazgatási, vallási és mivelődési s irodalmi fejlődését hiven előadva, s szakonkint összehasonlítva az európai nemzetek illető korbeli állapotával. Azt hiszem, nem válnék gyalázatunkra ez összehasonlítás. Volt kor, midőn sok népnél előbb állánk, van tárgy, miben semmi nép nem halad felül, s a 17-ik századig az európai nemzetekkel igen hasonló fokon álltunk, a 18-ikban néhánytól visszamaradtunk, s a 19-ikben később kezdtünk haladni mint néhány nagy nemzet, de nem valamennyi.