Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 30 — Erre nagy készület, sok ismeret kell, alaposan tudni Magyarország ügyeit s a külföldéit, s még több függ a formától s ügyes előadástól. Politikai czélja ne legyen, sem az ne látassék igen, hogy apológia, a tények hűven összeállittatván s az európai illető korbeli hasonló tényekkel összevettetvén, nem a szerző mondaná el a következtetést, minden olvasó maga fogná azt belőle kivonni. Kivánatosb volna, hogy azt oly iró tenné, mint pl. St. Marc Girardin, de ha idegen nem teszi, miért ne tennők mi? . . . Május. Örvendetes dolog rám nézve csak az e hóban, hogy Dina már jobban van, kijár, élvez, szóval nem szenved, mi neki már elég. E hó végén Pestet elhagyja, és június elején visszatér ide. Mimi egészséges, nő, kedves, okos gyermek, egyetlen vigaszunk s örömünk az életben. Elvégre Irénke emlékezetét is megírtam. Februárban kezdtem meg, de ama veszteség félbeszakitatta velem, — végre nyugalmamat visszanyervén, e hóban bevégeztem. Fájó szivvel dolgoztam rajta. Sebeimet újra fel kellé szakgatnom. Sirtam mint mikor meghalt. Nagy teher esék le szivemről, tartoztam neki ez áldozattal. Meszsze van már tőlünk az ő képe, olyan mint egy testetlen gondolat, — mint egy pillangó, mely a távolban végkép eltűnt. Nézünk utána, de nem látjuk, csak emléke maradt lelkünkben. Ked ves gyermekem, nyugodjál békével. Porod szent és tiszta, mint a hervadt virágé. .... Ama czudar Boldinféle ügygyei sok kellemetlenségem van. Uj meg uj körülmény uj zavarba hoz,