Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 25 — dic kezébe jutott, kitol reményiem meg fogjuk nyerni. Ez tesz 16,000 frankot. Csak a Pennsylvaniáiról (15,000 ír.) nem tudok semmit, mert Kuthmann, kiben annyira bíztam. nem válaszolt. Mind ezt saját előrelátásomnak és tevékenységemnek köszönhetem, s örülök neki, mert hiszen már azt hittem minden veszve van. Azonnal újra irtani négy levelet, Amerikába, uj utasításokat adván. s irtam a Pensylvaniai bankhoz is egyenesen. S Dinának is rnegirtam e mentséget a hajótörésben. Hat hét óta első kis örömem s jó órám volt. ^agy szerencsétlenségben kevés kilátás is oly becses, oly kedves, oly vigasztaló. Midőn Angliába a rendőrséghez ajánlványt kértem, panaszomat a rendőrbiztosnál le kellé tennem. Az elküldte a procureurhöz, ez a vizsgáló bíróhoz, hová meghivtak, és 12-én a Police correctionelle elébe, hol panaszomat megerősítvén, s Boldin természetesen meg nem jelenvén, „abus de confiance" (bizalommal visszaélés) vádja alatt, a maximumra t. i. 2 évi fogságra és 1000 fr. birságra ítéltetett. Csődje lassan halad. A leltár sincs még bevégezve, s azt sem tudom mije van, mint azt sem mivel tartozik. Ügyvédem Victor Le Franc (1849-ben republikánus képviselő), de a „honimé d'affaire" öcscse, egy ifjú ügyvéd. — itt az ügyvéd csak szóvitáz, az iratkészítés stb. nem az ő dolga. De ép azért a pör költséges. Nekem a tranczia codex soha sem tetszett, a rend, szabatosság benne csodálatos, de a szellem förtelmes, a közvádló eszméje örökös typusa a zsarnokságnak. . . . (A lap szélére itt egy szárított galyacska van tűzve s alatta e jegyzet: „Jolán küldte Vattáról: ültetvényeimből egy ágacska".)