Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 137 — tudják, hogy az csak azon elvek alapján történhetik, . . engedelmeskedniük, tenniök kell a mire utasitom, — kinek ez alap nem tetszik, az ellenem van, ám lássa . . . Ha az emigratioból senki sem lesz is velem, én azért mégis ez alapon maradok . . . Kik e törekvéseimnek útját akarják állani, ellenségeknek tekintendem . . s bánunk egymással mint ellenséggel . . stb." 3-szor. A nemzetiségi kérdésben Telekinek már 1850. aug. 28-ról irt Kiutahiából egy levelet (birom kivonatban), melyben ez van: „Menjünk hát divergens utakon . . Azon organisatión tul, melynek tervét velem közléd (Teleki), te még a szerbeknek és oláhoknak provinciális existentiát akarsz adni . . Ez annyi mint Magyarország dismembratiója . . s politikai halála . . Kezemet nem nyújtom oly lépéshez, melynek resultatuma roszabb, mint minden a mit más uton veszthetünk stb." (Hosszú levél.) Tehát mintha Teleki fölebbi levelére pontonkint felelt volna Kossuth: magát kormányzónak nevezteti s tartja (2-dik), — föltétlen engedelmességet követel mindenben, ez valódi dictatorság (1-ső), — végre a nemzetiségi elv elismeréséről mit sem akar tudni, a territoriumi integritás nála a fő (3-dik); és Teleki, ha szólt is itt-ott ellene, nyilván soha, Írásban épen nem lépett föl, sőt Batthyány ellen s ellenem beszélt, akarván lenni jól a Kossuth embereivel is, mert 1852 óta ő vele nem érintkezett, de nem elvből, csak mert Kossuth által mellőztetett. Es ime ez ember most hozzá ment hivása nélkül, az itteni kormánynyal érintkezésbe hozta, mely Kossuthtal őszinte soha nem lehet, erővel a combinatióba hozta Őt, kitől minden státusférfmi belátást megtagadott, kiről azt irta nekem: hagyd rohanni, igy jobban lejárja ma-