Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 138 — gát, — sőt elfogadta azon gyalázatos föltételét, hogy én tőlem ez alkalommal távol tartózkodjék. Ilyesmit csak szolga fogadhat el urától. A fölebb (lásd május), elősoroltak után azon meggyőződésre juték, hogy III. Napóleon érettünk, fegyverrel, semmit nem fog tenni s tehetni. Francziaország már az olasz háborút nem akarta, hogyan akarna egy magyar háborút? Lehetetlen, hogy Anglia s Németország közbe ne szólna, és Oroszország? Hát ha ennyire ennek boszuvágya sem menne? Hát ha tartana attól, hogy Lengyelország példánkat követni akarná? Ez esetben európai háborútól lehetne tartani, s Napóleon azt nem akarja, ekkor trónját félthetné, ellenben az olasz vállalatban neki a diadal s a dicsőség bizonyos. Legfölebb a békekötés alkalmával szólhatna s tehetne érettünk valamit. E feladásban pártolná Anglia, mely az alkotmányos jogoknak mindenütt barátja, s érdekében is áll, hogy Ausztria erős legyen, mely gyönge lesz örökké mig Magyarország kielégítetlen marad. Poroszország szinte mellettünk fogna lenni, mert a korlátolt hatalmú Ausztria nem avatkozhatnék oly könnyen a német szövetség dolgaiba. Ha szabad lesz Magyarország, Ausztriának mindinkább ebben kell súlypontját keresni, s nem nyugoti, hanem keleti politikát követni. Sőt Oroszország is jó szemmel nézhetné ezt, keleti terveiben Ausztria örökös gát, Magyarországgal megalkudhatnék. Végre Szardínia is biztosabb lesz, ha Magyarország szabad lévén, Ausztriától megtagadja a pénzt s katonát Olaszországba avatkozni.