Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 136 — így bánt ó' velem, barátjával, ő, a száműzött, velem, bajtársával, ó' nem szégyeneit elfogadni ily alacsony föltételt, és épen Kossuthtól, kitől politikai ostobaságai miatt 1852 óta elvált! Hogyan itélt ő Kossuthról, kitűnik 1851-ik october 30-án Zürichben kelt leveléből, melyet naplómban már akkor, midőn megkaptam, vagy valamivel később*") jeleztem volt. Ep azon évben, 1851-ben jött Londonba Kossuth. S tettel és szóval azt teljesité pontról pontra, mit ama levelében Teleki oly szabatosan definiált. 1- ször Southamptonba érkezvén, magát kormányzónak s excellentiásnak czimezteté, magát ugy irá, s hogy ennek nevezze az emigratio, igényelte. Ez történt october elején, Teleki ezt jól tudta. 2- szor Amerikába utazván, s meghallván ott, hogy az emigratio vele elégedetlen, irt egy levelet febr. 15-én 1852. Cincinnatiból, melyet birok, s melyben mondja: „Munkásságom czélja: hazánk függetlenségi nyilatkozatának valósítása; a Habsburg-házzal semmi transactio; Magyar- és Erdélyország territóriumából semmi concessio; sem ezen territóriumnak akár nemzetiségi, akár más tekintetbőli feldarabolása; kormányzati forma respublika stb.u Viszonyát az emigratiohoz igy definiálja: „Munkásságomat semmi gátoló formákhoz nem kötöm; midőn tanácsra s közremunkálásra szükségem van, tanácsát kikérendem annak, kit alkalmasnak vélek, s közremunkálásával élek azoknak, kikben bizni okom leszen, de a tervek, az organisatio, az előkészületek csomóját a világon senkinek kezébe nem adom . . . Ha tehát egyet nem érthetünk, ám legyen párt, én egynek vagyok főnöke, kik ehhez csatlakozni kívánnak, *) Az 1852-diki januári följegyzésekben.