Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 130 — tőle, hanem Austriától jőjön. Ó látszólag elfogadja a congressust, mit Anglia, Russia sürget, de nem kívánja, neki az olasz ügy csak ürügy, ő az olaszokat függetleneknek csak ugy akarja, ha övé lesz belőle a dicsőség. Oly ügyesnek tartják az osztrák diplomatiát, s ime a legügyetlenebbnek mutatkozott. Midőn egész Európa, értem a kormányokat, a háború kitörése ellen, tehát Napóleon ellen dolgoztak, s midőn neki, Ausztriának ezt minden áron halasztani, ha lehet kikerülni kellett volna, tudván, ha ugyan ismeri, külső és belső helyzetét: bolond észszel maga ló'n a kihivó, s Piemontnak hadat üzen, ha három nap alatt le nem fegyverkezik. Természetes, Piemont nem engedett a felhívásnak, Francziaországgal védelmi s támadási szövetsége lévén, az köteles volt segiteni. E szerint Napóleon kétszeresen érte czélját: háborút folytathatott, és nem ő volt a kihivó , — ugy hogy ekkor a közvélemény európaszerte Ausztria ellen fordult, s a párisi nép, tiz év óta első izben mutatott Napóleon iránt valódi lelkesedést. Valóban itt a bárány támadta meg a farkast, s ez ártatlannak látszott, — okos volt mint a kígyó. Kéz alatt folyvást dolgoztak, hogy kellő időben minden kész legyen. Napóleon herczegnek Klapka (ki szereti magát mutogatni) terveket adott, mikép kellene Magyarországot fellázítani. Mondá: ha ő Fiúméba 10—20,000 emberrel kiszáll, nevére az egész ország fegyvert ragad. . . . Napóleon herczeg nem hisz el mindent, bár ugy tetteti magát, s egy más magyartól kérdezé: valóban olyan népszerű volna Klapka? S nem ismervén múltját, annak véleményét kérdé, ki feleié: „ő azon tábornokok közé tartozik, kiknek nem volt alkalmok, magokat kompro-