Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 107 — Mindent elkövetek, hogy megapadt kutforrásainkat neveljem. Otthoni barátimhoz is fordultam, vagy nem felelnek, vagy csak tagadólag. Utazásomtól reményltem szép összeget, — elküldtem, de a válasz késik. Borral, tokajival, akarnék üzletet kezdeni, b. Vay M. küldött egy hordóval, — más nem, többet felhivtam. Ezt ugy tekintem mint hazafiúi vállalatot is, most híréből ismerik e bort csak, ha jó s jutányosán adatik, évenkint 20—40,000 palaczkkal el lehetne adni, mi jól esnék a Hegyaljának és magamnak is használhatnék vele. De ehhez némi tőke kellene vagy hitel, hogy t. i. a küldeményt havak múlva fizetném. Ide érkezett Szabó Sámuel, ki Marosvásárhelytt a chemiát fogja tanítani. Jeles fiatal ember, tevékeny, ismeretei alaposak. Sokat várok tőle. Első fiatal ember, kiben, 9 év óta, örömem telt. A többi mind csak elszomorított. Valamennyin a sülyedés beteg jeleit ismertem fel. Ezek, — sohajtám magamban, — a hazát nem fogják megmenteni, érzelemben szűkkeblüek, ismeretben szegények lévén. Június. Hogy Dina végképen kigyógyuljon, fürdőbe kell mennie. Rostán Vichyt ajánlotta, Balassa Creuznachot, miután azt hiszi, a lép-baj a fejbajjal kapcsolatban van. De Miminek is szükséges e viz, mert ő mindig nervosa, náthás, száját kénytelen nyitva tartani. E szerint, mindent összevéve, elhatároztuk, hogy Creuznachba menend. Báró Dubois az orvos megkérte, leányát, kinek lábán havak óta sérv van, vigye magával, s igy Dina, Mimi, Gizel, egy cseléd, ezenkívül Dubois Mari, szobaleánya,