Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 108 — egy barátnéja s egy inas kíséretében 22-én elmentek. Köln felé mentek, onnan a Rajnán fognak utazni. En, Kánya Mari s egy cseléd itt maradtunk, miután nekem tavaly a porosz kormány az útlevelet megtagadta. A lapokból látom, hogy Pesten Szontagh Gusztáv, nyugalmazott kapitány, jó hazafi, jeles tudós, kedves társalgásu ember, meghalt, mint Bártfay László is, ki szinte akadémiai tag volt. Meg-meghökken az ember, midó'n jó ismerősei a földről eltűnnek, — oh, én már annyit láttam eltűnni, — de ilyen jeles emberekben a haza és az irodalom is veszt, s ezeknek minden erőre oly nagy szükségök van. Béke hamvaikra. Mig Dina készült útjára, mig a napok tervek közt multak el, mig naponként vártam Székelytől kéziratom sorsáról a levelet, mig az amerikai pör ügyén törém fejemet, keresve a módot azt megnyerni, mig más apró financzialis bajokkal küzdtem, dolgozatom fenakadt, nem haladt elő, néha ezt, majd azt töredékesen olvastam, s ha néha magamban valék, verseket irtam fejemben, s aztán papirra tevém; e hónapban 17 kis költeményt irtam, p. Puszta templom, — Ellen s barát, — Emlékezzél, — Halad a világ, — Hazafi stb. Minden egy ilyen panasz után kebelem megkönnyül, egy-egy könycsepp az, mely szememből lepereg. Július. Creuznachból nem a legjobb hireket kapom. Ugy látszik, Dinának a fürdő nem használ kellőleg, maga az orvos azt mondja Carlsbad vagy Vichy jobb lett volna. Másrészről, igaz, fejbaját is figyelembe kell venni, bár