Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 100 — szenvedéseivel. Ilyen a mostani magyar ifjúság, szegény haza, árva nemzet! Megkísértem lelkében a hazaszeretetet fellobbantani. Utazásomat pár nap alatt bevégzem, s mihelyt tudatják otthonról velem, mi uton küldjem, elindítom. Jelenjen meg e nevek valamelyike alatt: „Szíhalmi, Diósgyőri, Tiboldi, Cserépváralji", — mind borsodi falunevek, vagy „egy megholt naplójából", a mint jónak látják. Lipolda név alatt hat hosszú párisi levelet küldtem a Pesti Naplóba. Ok nem is felelnek, ismételt sürgetésinkre sem, de fölvették. Most hallom, hogy a lap febr. 20-án, 2 hóra, a kormány által felfüggesztetett. Csodálkoznak, hogy az ellenség igy bánik velők? ők roszabbul bánnak száműzött barátj okkal. A magyar aristokratia lelketlenségéről szóltam e lapokon. Van köztök egy nagylelkű is, báró Szina Simon, az ifjú. Természetes, hogy kivétel, hisz ő nem magyar eredetű, ha az volna, nem viselné igy magát. Alig van hét, hogy valami jeles adományozást nem tenne, és mind nemzeti szellemben teszi. Gazdasági egyesület, magyar színház, műkiállitás, múzeum, magyar nyelv és iskolák uradalmaiban stb. Hallván, hogy magyar revuet akarnának kiadni, de félnek a veszteségtől, ő Csengeryt magához hivatá és biztositá 1—3 évig minden veszteség ellen, kikötvén, hogy semmi szükséges kiadást ne sajnáljanak. Igy jelent meg a Budapesti Szemle. Első füzetében első az én czikkem: „Hunyadi János emlékezete", mit még 1850-ben írtam. Száva nevet tettek alá. Miért e szláv víznevet, ők tudják *). *) Mi ugy tudjuk, a Száva nevet Szemere maga választotta magának.