Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

Márczius. Törökországi utazásomat e hó első napjain bevégeztem. Áll XIX fejezetből, nekem, in 4-to, mintegy 330 lap, letisztázva 556. Alkalom adván magát; Pestre el is küldtem Székelynek, s most várom a választ. Görögországi utam rövidebb lesz, felényi, s talán beleszövöm a forradalom történetét, ez láttatni fogja a magyarokkal, hogy nem kell kétségbeesni, meddig szenvedett a görög nép és számra mi kevés az, mégis szabad lett. A példa a legékesebb szólás. Olvasván ezt, mindenki a magyar harczra fog gondolni magában. Januárban a Siécle-lapban Ubicini, — egy jeles iró, — az oláhokról irván, a magyar ügyről néhány sorban igen sújtó ítéletet mondott. Lehetetlen volt rá nem felelnem. Megírtam és a szerkesztőnek elküldtem. Csak két hét múlva jelent meg, a jan. 26-ki számban. Másnap Ubicini látogatásomra jött s bevallá, hogy ő a magyar ügyet nem tanulmányozta, s hajlandó tanácsomat követni, t. i. hogy a keleti dolgokkal foglalkozván, mint annak kiegészítő részét a magyar kérdést is tanulni fogja. Óhajtandó, hogy tollát megnyerjük, ő az oláhok mellett több munkát irt, és jól ir. A magyar ügyről franczia nyelven egy valamire való munka sem jelent meg, ellenben szláv és osztrák érdekben több, ezért mondám czikkemben, hogy ki a magyar ügyet megírja, „celui fera une nouvelle découverte pour le public franyais", — mit a Siécle szerkesztősége rosz néven vett. Hiúságát bántá e népnek, — de igaz. Több oldalról tudaták velem, hogy a czikk meggyőző volt, én azért is irtani, hogy a figyelmet a ma-