Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

— 97 — le, e nemzetet egy személy és saját katonái fűzték bilincsre , keményebbre az ausztriainál, gyalázatosbra a muszkánál, — mert a muszka nép nem ismeri a szabadságot, de a franczia már volt szabad, sőt, — valóban kaczagjunk rajta, — a civilisatio vezéreinek nevezik magokat most is . . . Kezdtem a Pesti Naplóba párisi leveleket irni, Lip o 1 d a név alatt, mi Dinám neve. Tárgya irodalom, szokás, erkölcs s efféle lesz, minden a politikán kivül. Hetenként egy levelet irnék, — ha t. i. megengedik hon s nem kivánják ingyen. Várom a választ, azonban irom és ir Dina is. írták Pestről, Heckenast keleti utazásomat kiadja, mint tárczát lapjában; egy ivért másnak 30 pftot, nekem 50 pftot adand. Azután könyvben jelenne meg. E kilátás kedvet adott uj erővel folytatni munkámat. Dolgozom szorgalmasan. Törökországi utam leend 300—330 lap in 4-to sűrűn, s februárban reménylem bevégezni. Egyszersmind tisztáztatom. Görögország kevesb lesz, talán 200 lap. Az egész két jó kötetet fog tehetni. Komolyan irom, hogy tanulságos legyen, a magyar nép a török népről most semmit sem tud, — pedig szomszédok századok óta. Február. Cornidesz megjött uj nejével, s bár szállást is fogadott, haza utazni kénytelen volt. Oly ügyetlenül vitte dolgait, hogy bár maradni s dolgozni akart, önmaga tette a maradhatást lehetetlenné. Tanácsot adtam neki, otthon mint s kivel vitesse ügyét, különben mindent el fog rontani. Kételyek örökös játéka ez ember, s alig hiszem, hogy valamiben czélt érjen. Terveire építvén, nekem Szemere II. 7