Szemere Bertalan: Naplóm - 2. kötet (1869)

- 98 — 2000 fr. kárt okozott, miről nem tud semmit, nem akartam e felfedezéssel lelkét terhelni. Találmánya által, ha okosan vitetik, roppant vagyont szerezhet. 25-én kezdődött Orsiniék pöre. Jegyet ígértek, de nem kaptam meg. Orsini mint politikus lépett föl, o Róma elnyomatását s Európa szabadságát akarta Napóleonban megbőszülni. Gomez mint szolgája munkált közre, Rudio gyönge fiu volt, Pierri tudta mit fog cselekedni. A 2-ik kivételével mind halálra ítéltettek. A menekültek ellen a franczia kormány mindenütt lépést tőn, még Ausztriában is. Belgium uj törvényt hozat, Sveiczban a menekülteket internálják, Piemontban szinte teend valamit a minisztérium, — Palmerston is engedett a franczia kívánatnak, de rútul megbukott e roppant charlatán, ki mocska az angol státusférfiaknak. A legjellemtelenebb státusember ki valaha élt, hittagadó egykori tory, csalárd whig, radikál szóban, tettben a tespedés embere. Egy nevetséges komédiás, — csodálni kell, hogy egy oly nagy nemzet ily soká tűrte. A lapok, •— igaz a szolgalelküek, más nincs, — mind kiemelik, hogy idegenek törekesznek Napóleon élete ellen, Pinnori, — Tibaldi, — most Orsini. De hisz ép ez szégyene e nemzetnek, hogy kebelében nem támad ember, ki megváltani próbálná. Ez jellemzi a franczia j^len nemzedéket. Tűr, szenved, pirul, zúgolódik, de nem mer moczezanni sem. Kívánja a szabadságot, de istene pénz s az anyagi élv. Bátorsága kihalt, erkölcsi méltóságának érzete elveszett, egy idegen nevet s eszm é t szolgál, meggörbült háttal mint a szkláv. Azonban őt büntetik most is, bár idegen követte el a merényt. Ez a megfoghatlan, a hatalom részéről, mely sujt, a nép részéről, mely állja az ütést. Minden-