Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 65 — szépíti a mi hozzá közeledik. . . Leplét rá veti a földre, s a föld egy költeménynyé változik. A 8 nap, mióta a hajó Smyrnából eljött, 10 órakor telvén ki, ezt veszteglésbe számítván, 10 órakor mehetünk ki csak. ... Itt várom tehát Dinám levelét. . . Innen Zürichbe megyek. . . O reám már várakozik. . . Végre-végre otthon leszek ismét, mert nála leszek. . . Es ha nincs levél ?! Siettem a postára. Londonbul, Mayertől kaptam, . . . Dinámtól nem!! Végtelenül elbúsultam. Kialudt belőlem minden kedv mindenhez. Mit csináljak? E földön maradjak, melynek népe jó, kormánya hazug, gyáva, s örökké sírásója a forradalom nyereményeinek? Parisba menjek, melyet most utálok? . . . . . . Kell, kell mennem, mert csak ott hallhatok róla, mert csak onnan tudósíthatom biztosan. . . Marseille szép város. . . Vidéke déli meleg . . . tele mezei házakkal. . . Octob. 26-án Avignonba mentünk vasúton, gyönyörűen mivelt vidéken keresztül. Onnan Lyonba mentünk 27-én. . . Nagy város, társa Párisnak. . . Találtunk egy gazdag magyart, Márky, zongoramüves, de fukar, hazafiatlan . . . Találtunk egy takácsot, Koncsek, öreg, szegény, de ma is kardot kötne hónáért. . . Innen 29-én gőzösön Chálonsba mentünk, . . . érdekes utazás, a sok szép müveit vidék, a sok lánczhid. . . Maconnál Lamartinera emlékeztem. . . Chálonsbul gyorsS zeni ere. I. ö