Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

kocsin utaztunk Tonnerrebe, hová 30-án délben értünk; innen pedig vasúton mentünk Fontainebleaun ált Párisba. . . Este 8 órakor a Hotel Nationalban valánk, rue Notre Dame des Victoires. Nem érzek semmi kedvet, semmi örömet, — mintha számkivetésben volnék e városban. Hazám miatt? nem, az most veszve van, de az élni fog újra. Családom miatt, mely távol van, — az embernek nincs, csak egy élete. . . Octob. 31. Novemb. 1—5. Teleki Laczit nagy nehezen tudtam feltalálni. . . Batthyány Lajos kötélre Ítéltetett. . . Próbálta magát megölni. . . Agyon lövetett. Egmont volt ó', élete, halála az. Jutalmat érdemelt volna az udvartól. Volt opponens, de forradalmi nem volt. Csány, Jeszenák szinte kötéllel végeztettek ki. És Aradon 13 generális. . . Es a halálra jelöltek száma ezerekre megy. . . Az alkotmányt eltörölték. . . Az országot feldarabolták nyelv szerint. . . Bánnak mint egy darab áldozathussal, metszik, vágják, osztják. . . Meggörnyed a sziv fájdalmában. Nem tud szólni Istenhez sem. A jövendő mint egy örök mélység. Boszut leheli — egy megkötött ember. Igazságot emleget az áldozat — a gyilkos keze alatt. A legjobbak fejei hullnak, esnek, a gazdagok vagy onait szedik, ragadozzák, a régi alkotmányos életet mint egy bűntáblát tördelik, — nem látni mást a széles