Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 64 — Egy sujtás tönkre teszi e szép hajót, s leszállunk a tenger sírjába. Ki a tenger veszedelmeit egyenkint áltszámolja, lehetetlen annak nem félnie. Kivéve ha Istenben bízik. Kivéve ha a haláltól nem fél s a sirban keresi a nyugalmat, mit az életben nem talál. . . Enyéim otthon nyugosznak, s nem sejtik, hogy alattam a tenger van, minden hab egy halál s egy sir, s fölöttem és köröttem a villám hull mint az eső, hull történetesen, felsőbb vezetés nélkül, az nem tartóztatja el fejünktől s mi ki nem kerülhetjük, el nem hánthatjuk. . . Octob. 23-án Mari ti mo szigetke mellett evezénk el, láttuk Sziczilia kéklő széleit. Octob. 24-én Sardinia és Corsica köztt eveztünk el. Amaz öblös, szirtes, a szemnek kietlen sziget, rideg, halotti tekintetű. Corsica magas hegyei több életre látnak mutatni ... Itt termett az óriás, . . . Napóleon. Octob. 25-én reggel láttuk meg a franczia partokat, láttuk meg Marseille gyönyörű öblét. A nap tisztán költ fel. A kikötőt megelőző szirtek, hegyek, várak, a hajnal ködében, fölséges tekintet volt ... A tenger egy nagy tündér, meg-