Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 334 — Mihamar ismeretséget is csináltunk. A forradalomnak egy nagy eredménye Európában, hogy a magyar nevet, mely felejtve volt, megismerték, és megismervén, megkedvelték. Roppant azoknak száma, kik a magyar ügy iránt meleg részvéttel viseltetnek. Minden tizedik egyénnél legbiztosb ajánlás magunkat magyaroknak mondanunk. S nevünk tisztán áll, nem ugy mint a lengyeleké; igaz, ők majd egy százada barangolják be Európát, s nálok a száműzöttek száma sok ezerekre ment. Házbirtokosunk kitűnően fogadott, s mondá: ő leirhatlan érdekkel kisérte a magyar ügy folyását. A bordeauxi chef du gare saját salonjába vezetett be, megtudván, kik vagyunk. Egyik tiszttársa, eredetre lengyel, a magyar háborúban részt vőn. Egy bordeauxi előkelő építész kijött Arcachonba, hogy velem Magyarországról beszélhessen. Egy itteni orvos magán kivül van, hogy elvégre egy magyarral szólhat. Sok van, ki elvből van irántunk részvéttel, mivel republikánus vagy a szabadság kedvelője, de olyan is van, ki a forradalmaknak nem barátja. Egyik gyűlöli az osztrák, mint nemzetileg idegen uralkodást, másik az alkotmány összeomlását sajnálja, más az aristokratiai intézvényeket, de mindezen különböző, sőt ellen^ kező szempont nem gátolja ügyünk pártolását. Montalem1 bert monarchikus szempontból sajnál minket, azt hitte nálunk mély gyökérrel birt a monarchia szeretete. Talán azon hiúságnak is van benne része, miszerint ő, lyányágon, az Árpádoktól származtatja magát . . . . . . Dolgaink egész 20-dikáig jól mentek, de ekkor Mimi fázni kezdett, délután aludni kivánt, mit soha nem tesz, lefeküdt s hőségben ébredt föl. 21-kén sem kelt föl, nem evett, éjjel forró volt mint a tűz és álmában mindent összevisszabeszélt. 22-kén orvost valánk kénytelenek hivni, Mr. Lalesque fils, ki láznak mondta a be-