Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 322 — eleje a bajnak nem vétetik, következése ismét az lesz. Egyébiránt ez egy tisztes ember, ama hires báró Duboisnak fia, ki I. Napóleon császár nejének orvosa volt, mint ez is accoucheurje a mostani császárnénak. Ámbár a legnagyobb házakba szokott járni csak, nagy finomsággal s sok gyöngédséggel bán velünk, szegény menekültekkel, — igaz, Dinát mindenki, a ki ismeri, megkedveli, férfi és asszony, e részben ő talizmánnal bir, a merre megy és jár, hódolókat és kedvelőket talál, másrészről Dubois, minket látván, talán az Orleans számüzöttekre emlékezik, s ez szivesbbé teszi, — mert, különös, Francziaországban a középrend s a nép vagy orleanista vagy republikánus. Hiában rostálgatja a mostani kormány a hivatalosok fél millióját, pártolóit megszámolni könnyű, — meg tudom okát fogni azoknál, kik elvből indulnak ki, de a kiknek kenyér, pénz és hivatal kell, azokat nem értem. E hónapban is írogattam meséket, kevesbet mint a múltban, de gyűjteményem néhánynyal szaporodott. Ide irom czimeiket. 1. A két púpos. 2. A kakas és a nap költe. 3. A két versenyző juhász. 4. A fecske és a pacsirta. 5. Az utas és a kondás. 6. Az ifjú és a kőrösfa. 7. A hársfa és a vadrózsa. 8. A fiu és a kovakő. 9. A három kutya. 10. A láng és a füst. 11. A parasztház, a kastély, az egyház. E szerint van már 46 mese. Mit érnek? mások dolga megitélni. Az mindenesetre különös, hogyan jut az ember némely pályára. Egy véletlentől függ minden. Igaz, előérzetem volt, hogy nem halok meg a nélkül, hogy a költészet mezején kísérletet nem tettem volna. De kedvem mindig a drámára volt.