Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 323 — Június. E hó is csaknem végéig esős, nedves volt, mi kormányokat és népeket érdekelt, s aggasztott illetőleg. Azok is, ezek is az éhségtől rettegnek, de azoktól elvehetné e crisis a koronát, ezeket szabadságra juttathatná. De a hó vége szép, meleg napokkal örvendeztetett meg. E hóban Hébertnek, ki a magnetismusról szóló hetilapnak szerkesztője, magnetismusról tartott leczkéit jártam. Hetenkint két leczkét adott, s adta nyilvánosan, dij mellett. Kisérleteket is tett s hallgatóival is tétetett. Mindenesetre érdekes volt; hiában, gyakorlat nélkül sok dolgot nem lehet megérteni. Előadása folyó, kellemes, szabatos, tanári, s érdeme annál nagyobb, mivel nem pártot, nem felekezetet képvisel, hanem a tudományt annak mostani állapotában adja elő, előadván az eltérő véleményeket s megtévén észrevételeit azokra. Mintegy 20 —28 minden rendű hallgatója volt. Okos, gondolkodó fejnek látszik; nem orvos, hanem, gondolom, officier de santé, valaha gyógyszerész volt. 0 alapita egy magnetikus gyógy-hivatalt, hol a betegeknek nyilvánosan adatik tanács s hol azok magnetizáltatnak. Szándékom, ha szükség lesz reá, Dinához inkább őt mint dr. Loyet-t hivni. Loyet is hallgatói közt volt, és jegyzett szorgalmasan mint egy iskolás gyermek. Dinát én még e hónapban is magnetizáltam, midőn szenvedett. En csaknem álmosabbá tevém mint Regazzoni, s fájdalmait sikerül enyhítenem. Dina egy uj orvos keze alá is adta magát. Sokan ajánlták neki dr. Ducommun-t, ki a szembajokat nagy sükerrel, magnetico-electrikus géppel gyógyítja. Teremé 21*