Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 10 — Sept. 17-én dél felé mentünk ált a hires Dardanellákon. Nem oly rettenetes, minőnek mondja a világhír. Utána Abydost is elhagyván, fölmerült előttünk Tenedos szigete, és utána azon vidék, hol egykor Trója állt. Egész varázs hódit el. Kéjben úszik lelkem. A gyermek és ifjú álmai valósulnak. A classicus világ körüljárok. Homér hősei repdesnek lelkemben. Szemem fáj az oda pillantásban, minden bokrot akarok ismerni; de még inkább fáj lelkemnek hogy elmegyek a nélkül, hogy a hősök sírjait megcsókolhatnám. Sept. 18. Korán reggel a smyrnai öbölben valánk, jobbra hagyván Mytiléne szigetét, az egykori Lesbost, hol Sapho zengte énekeit. Smyrna nagy, népes város. Rideg hegyek koszorúja övezi körül. Völgyei zöldek, erdősek. A falvak mint fészkek magasan kapaszkodnak a hegyek oldalába. Most az ormokon szélmalmok forognak. Smyrnában három órát tölténk. Itt volt emléke Homérnak, a törökök elhordták. Itt van a hely, ma is „Homér barlangja", hol verseit Írogatta, vagy talán csak készitgette a monda szerint. Délután, Chios körül, zivatar lepett meg. Az utazók nagy része beteg lőn. Én olvasgattam Heilás történetét, Pouquevilletől.