Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

Az athenei öbölben talált a felkelő nap. Délnyugatra Peloponés határszirtei emelkednek. Egine szigete, Salamin, emléke Themistokles dicsőségének. Később megpillantok Acropolist, mely emelkedik Athéné felett. A vidék, a hegysor rideg, egy nagy halott csontjai a nemzet dicső életének. APyréusban szálltunk ki. A veszteglő intézetben négy napot tölték, 19 —22-ét, csömörletes ételt kapván, melyet botrányos drágán kellett fizetnünk. Olvastam Pouquevillet végig, s Villeneuve. haszontalan firkáját a görög forradalomrul, és Írogattam. Sejtik mindenhol, hogy magyarok vagyunk, s irántunk nagy figyelemmel viseltetnek. Sept. 23. Reggel kiszabadultunk ugyan, de a rendőrségnél akadtunk nehézségekre. Ugy látszik, az emigránsok sokaságától félnek. Athénben vagyok! A hó'svilág fő helyén. Mintha álmodnám csak. Örvendenék, ha nem háborgatna hazám és családom emlékezete. De igy szivemnek tiltott az öröm, s elmémnek gondolatai nem szabadok, mig hazám rab. Pár óra múlva az Acropolison valánk. Messziről nem bámultam a romokat, közelről megragadott. Mint nincs semmi kellemes e vidékben, melyet dus tenyészet nem ékesit, és még is fölséges érzés emeli a lelkemet.