Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 143 — Európában egy nép sem gyakorolhat suprematiát a másik fölött. Ha Kossuth magaviselete ezen elveimmel megegyeznék, vele mennék, ha azokkal ellenkezik, ott a hol ellenkezik, ellene fogok szólni és irni. . . Kossuth dictátornak jelenté ki magát, Kossuth vak engedelmességet követelt; Kossuth lemondott a kormányzóságról, s magát azzá octroyirozta, — mind ezt ekképen Teleki, azért Írhatta igy, mert Kossuth már mind azt elkövette , — és Teleki mégis hallgatott azóta, sőt vele levelezett. A magyar emigratió valami silány dolog. Iránta a magyar nemzet ép oly nagy illusióban él, mint maga az emigratió sokat képzel önmagáról. Otthon azt hiszik, mi viszszük haza a szabadságot, azt hiszik, mi itt éjjel nappal dolgozunk az óriás művön; az emigratió többsége a maga részéről szinte azt hiszi, nélkülünk nincs mentsége a magyar nemzetnek. Mintha valaha valamely emigratió az elnyomott hazát megszabadította volna! Nézzük hát miképen s miben munkás a magyar emigratió ama nagy czél elérésére? Alig hiszem, hogy az összes emigratió száma 700—1000-re haladna, s e számnak 3/4része bizonyosan olyan, a ki nem bir elég műveltséggel másról gondoskodni, mint a mindennapi kenyér-megszerzésről. Azaz 3/4része áll közhonvédekből, kik otthonról vagy az olasz hadseregből elszöktek. A mi az y^részt illeti, azok közt is kevés van magasb vágyakkal, a legfőbbeken átmegyek röviden. Ujházy, számos családjával, Ej szakám erikában megtelepedett s gazdálkodik. O, ez erős jellemű öreg, az első trombita szóra onnan az oczeán túl partjáról is előrohan, de most családjáról gondoskodik, és jól teszi, benne ez tetterőre mutat.