Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 149 — Gr. Andrássy Gyula 40—50,000 francot húzván anyjától, hol Párisban, hol Angliában, hol Sclrweitzban mulatott, mint dandy szeret a haza dolgairól beszélni is, mert rá nézve a politika a komoly mulatság egy neme, de ennyiből áll az ő tevékenysége; a mi neki még eddig hiányzik: az a mély meggyőződés és az activ hazafiság. Gondolatai forognak hazája körül, de kedvteléseinek él egészen. Hisz még fiatal ember is. Vukovics, subjective tekintetvén, tökéletes hazafi, a mennyiben ő ebben él, mint a tormába esett féreg, de ő mily jeles megyei ember volt, státusférfinak oly jelentéktelen, specifice csupán magyar, szűkkeblű, és olyan, kinek egész idejét és erejét az apró conferentiák s személyes érdekek teljesen kimerítik. Jó akarattal teljes, ámbár kedélye összedulott, azonban horizonja szűk voltánál fogva a hazai ügynek inkább árthat, sem mint hogy használhasson. Gorove, kinek anyja szinte ezerekkint küldözi a pénzt, a kényelmet szereti, politizálni szivarozás közt szeret, különben igen erélytelen ember. Ez is, mint Vukovics, mint többen, nem előre, de hátra mennek az eszmék világában, s különösen a magyar nemzetiség és a históriai magyar suprematiának dühös hősei. Almássy szinte élhet ama 12,000 franccal, mit ipjátul kap, bár ez kevés neki, ki valaha évenkint 50—60,000 p. forintot költögetett. Sok józan esze van, sok kritikai tehetsége, de mint az óra-inga hol balra, hol jobbra megy, a mint az impulsust kapja. Aristokratából republikánus lett, a mint mondja, sükerült meggyőznöm a magyarság históriai suprematiájának fentarthatlanságáról, nem is kétlem, hogy ő menni fog valaki után, de kezdeni, tenni soha sem fog.