Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 137 — ott népszerű a többség által. Igaz, hogy a pártatlan s gondolkodó lapok cameleonnak, jezsuitának, köpenyforga­tónak keresztelték, mert egy világot nem oly könnyű elámitani mint egy népet, mint a magyart, melynek értelmi­sége mind eddig kimélte ó't, hogy elkerülje a szakadást. Azt nem tagadhatni, hogy ügyesb és szerencsésb komédiás alig van nálánál, de ép ezért ha hirét öregbi­tenie sikerült, semmi gyakorlati eredményt bizony nem fog felmutatni. Meg fogja mutatni az idő. London városa tanácsába ünnepélyesen vezettetett be. Ez megadta a hangot, hogy minden nagyobb város meghívja. Meghívták a londoni chartista munkások is, és ezekkel megakadt. Mi menekvési módhoz folyamo­dott? Hogy az ő idejével egy comité rendelkezik, hogy ő csak hatóságok meghivását fogadja el. Ez által fel­lépésének fontosságot is akart adni. De megjárta vele, mivel sok város mint ilyen nem akarta meghivni, de azért ő a manchesteri egyesek meghivását is elfogadta, a chartisták pedig nehezteltek reá, mivel kétszinűségét fölismerték. Az igaz, ezek banquetjét elfogadni annyi volt volna, mint elválni az angol középrendtől, — de minek hetvenkedett Marseillesben ? Minden esetre a nagy demonstratiók imponáltak az emigratiónak. Leghevesb ellenei meghajoltak előtte, kik ellene ez előtt kigyót-békát kiáltottak. így Szabó Imre, Görgey meghittje, igy Klapka, igy Eszterházy, igy Teleki Laczi, igy Hajnik. Azt hitték, ez ovátio az angol közvé­lemény, mely a kormányt magával ragadja, holott alig vett részt benne 4—5 parliamenti tag, azok is siettek félreállani. A pénzérdek is sokra hatott, s ezt alig lehet rosz néven venni helyzetünkben. Ugy számítottak embe­reink, ő össze fog 4—8 millió francot gyűjteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom