Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 136 — mi sem járhatánk ki, talán 2—3-szor mentem ki Emiliával, hogy még is elmondhassa, miképen járt London utczáin. Én pedig ugy számiték a londoni napokra. Hiában! Dina csak fájdalmat aratott ottan magának. Az angol csinos, tiszta, ízletes világ, s a müveit mezők ékes lakai öt elbájolták volna, igy azonban búsan jött el. Mindinkább gyengülvén, s a legszükségesebbeket Párisba küldvén el, 10-én tul az elutazást, bár rá nézve terhes volt, nem halaszthattuk. 11-én éjjel értünk Párisba. Váratott Kossuth naprul napra. És ezen késedelme a publikum kíváncsiságát csak nevelte. Ez embernek rendkívüli szerencséje van. Ha hirtelen megérkezik, mi ünnepély sem történik; mivel késett: uj meg uj eszme merült fel, tisztelettételének öregbítésére. Ha őt 1849-ben Ausztria elereszti, megjön mint egy megvert s gyáván megszökött ember; mivel internáltatott, tárgya lett diplomatikai értekezéseknek, és népszerűsége ez által csak öregbedett. Mint martyrt nézték, — ki szabad helyen lakott és évenkint 30,000 francot kapott díjul a szultániul. Azóta elfelejtetett volna mint sok más, igy az érdeket iránta ellenei nevelték. Igy küldte a hajót Észak-Amerika. Igy történt hogy Marseillesben az elnök nem engedte kiszállani. Ez okozta hogy Gibraltárban s Lissabonban, csak daczbul is, ünnepélyesen fogadták, és annyival inkább Londonban. E szerint nem ártott neki, hogy magát titkára által excellentiásnak s kormányzónak neveztette; hogy ^ Marseillesben demokratikai programmal lépett fel, és Angliában a királynét, mint a szabadság elvét, kiáltotta ki. ^íinden népnél, minden tartományban azon elvet, a mi