Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 128 — Az igaz, a mi a legjobb, mert végre, nem tetszik bár, megnyugvásra jut a lélek, de ki az ki azt birja? Álljon elő ! Augustus. Dinám elment Párádra az ottani fördőket használni, meghosszabbíttatván útlevelét hat héttel, mert az már aug. 20-kán kitelt volna. Anyám vele van, és minduntalan jőnek mennek hozzá a látogatók, mi kellemes is lehet, de neki csend és nyugalom kellene. A badeni fördő , 45, használt neki, fejszakgatása* mult, mint kézkiütközései is, és hizik, ruháit ki kellé eresztgetnie. Tavaly itt egészen elfogyott. A parádit is igen foganatos viznek találja, nem győzi dicsérni. De a szállás rosz, az étel is, a fördö piszkos, — ha a tulajdonos gr. Károlyi György nem szives segiteni rajta, adván neki bútorokat, konyhaszereket, s beküldvén hetenkint 4-szer a gyöngyösi piaczra, nem tudom mit csinált volna; hozzá járult mind ehhez, hogy Mimi megbetegedett, valami ideglázt kapott, mely tartván egypár hétig, ez Dinám gyógyját is megzavarta. Még 29-ről is azt irta, hogy bár jobban van Mimi, veszedelmen kivül, de oly gyönge, hogy kéznél fogva kell vezetni, különben nem tudna járni. Szegény Mimiké ! Osztályával még sem ért véget. Most már nem testvéreivel van baja, hanem birái röstek, hanyagok. így van az, tetteiből ismerni meg a jó barátokat. És pedig még appellatába megy, és ott ki tudja meddig tartatik fenn ! Dinám Párádra ért aug. 9-én, és onnan el fog utazni sept. 7—8-án. Ha lehet, bevárja dolgai végelinté-