Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 129 — zését; de minden esetre akképen indul útnak, hogy Brüsselben septemb. 20. körül találkozzunk, onnan menvén Londonba, pár hétre, megnézni a világipar-kiállitást. Isten hozza őket szerencsésen. Talán Jolánt*) is kihozzák. Anyám igen sürgeti. Feleltem Dinámnak, ha neki nincs ellenére, csak ugy ám hozza ki, föltéve hogy kiadásait fedezik, mert mi nem vagyunk abban az állapotban, hogy reá áldozzunk. Jolán vagyona megér 100,000 francot, ebből könnyen fedezhetni nevelési költségeit. Munkámat azóta Hamburgba már elküldtem volna, de az angol kiadó miatt nem tehettem. De még egyikkel sem egyeztem meg. Isten neki, én nem leszek nehézkes, csak már megjelenjen. Csaknem elmulta idejét, — értve azt hogy keljen, mert a közönséget a folyó események elevenebben érdeklik. Különben az 1848. 1849-ki magyar lapokat és a magyar ügyben megjelent munkákat olvasom, kombinálom, mert az 1848/9-ki évek történetét meg kell irnom. Ezzel tartozom a hazának, — és magamnak. Gyűjteni unalmas, — rendezni könnyebb lesz. Itt minden az összeállitástól függ. Szólni sem kell, csak előadni világosan azt a mi történt. Munka közt rohanva halad a nap. Csodálom azt ki semmit nem csinálva bir élni. Csak néhányszor meredtem azon eszmével szemközt, hogy én idegen földön halok meg, hogy nőm és gyermekem rokon és barát nélkül lesznek ott, hogy ha haza mennek hamvaimat hagyják el, ha nem mennek árván érzik magokat széles e nagy világban: és e gondolatra vérem megfagyott. Es ha meg*) Unokalrúga Szemerének. Szemére I. 9