Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 106 — Augustus. Elvégre bele unt a hatalom Lipoldám kínozásába. Megengedtetett neki, hogy Bécsbe menjen 12 napra. Hanem Mimikét nem volt szabad magával vinnie. Ott az útlevél neki megígértetett. September elején megkapja, és közepén, ha Isten őrködik fölötte, ki fog jöhetni. O mi kedves gondolat, ó mi édes öröm! De ez öthat hét egy örökkévalóság nekem, hoszabb mint az elmúlt hosszú év, mindennap tizszer is bele tekintek a naptárba megnézni a napot, elmémben a számok a sokszori ismétlésben összezavarodnak. Bach ministernek tetszett nőmet ijesztgetni, azt mondván neki hogy én most sem nyugszom, hogy most is a politika elemem. Ez nemtelenség tőle, miután jól tudja, hogy e roppant városban mind e napig egy embert sem ismerek a magyarokon kivül. Hanem azon ürügyre szüksége volt Bachnak, hogy azt mondhassa Dinának: „für das was er thut, Sie bürgen mir, mit Ihrer Freiheit daweil Sie hier sind, und mit Ihrem Vermögen wenn Sie fortgehen, denn er ist Osterreichs gefáhrlichster Feind." Ennyit ira Dinám, titkos uton, a többit élő szóval mondhatja el. . . Munkám készen van. Es mi szerencsétlen vagyok vele. Heilprin leforditott 14 ivet és 4 hónap óta szeme fáj. Ludwig leforditott 12 ivet, nem használhatom. Aztán adtam Podhorszkynak, ki a pyraenei fördőkbe ment, — ő leforditott 6 ivet, és terhesen megbetegedett. Kihez forduljak most? Hol találok embert ki hiven és szépen ir? Es aztán nőm sem hozhatja ki vagyonát, veszélyez-