Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 107 — tessem ezt? Es az ügy érdeke is mindig veszt! Talán mások meg is előznek. Minden gát összetolult munkám megjelenését megakadályozni ! E hónapban nem irok, hanem olvasgatok. Es gondot forditom testemre. Annyi otthon ülés, irás, magány' kodás után kell valami mozgást tennem. Tehát többször járok ki. Tehát lovagolni tanulok ismét. Tehát a vivásban gyakorlom magamat. Úszni is akartam tanulni, de e hónapban majdnem naponkint esett, és második fele igen szeles és igen hideg volt. Oszi idő járt egészen. Eként testemet egy kissé megtörvén, octoberben hozzá foghatok Emlékiratomhoz, mit e télen be fogok végezni. Egyszerűen, elbeszélőleg fogom megirni, nem vegyítve sok okoskodással, még kevésbé ragyogó gondolatokkal. Összeállítom a tényeket, azok beszéljenek. Batthyány Kázmértól egy szíves, hosszú levelet kap} tam, Kiutahiából, kelt jul. 3. 1850. írja a többek közt: „Én már nem hiszem, hogy valaha fegyveres kézzel vissza fogunk menni, de a politikai események fejlődése következtében könnyen történhetik, hogy hazánk ajtói még egyszer nekünk is nyitva álljanak, és hogy az uj szerepet játszszék. De ha lehetne is hóditókképen visszamaschirozni, s bár volna minden szükséges matériáié a mi nincsen, hisz még akkor is bajos volna határozni, hogy mi módon történjék az expeditio, annyi a vezér. S ha az utóbbi sükerülne is, még bajosb volna határozni mi történjék akkor, mert nekünk azonnal két dynastiánk volna ki vetélkedésbe lépne, az őket képviselő két hires férfiak személyében. Van nekünk a Kossuth-ház, s van a Perczel-ház, kik már most dühös ellenségképen egymás mellett laknak, s kinek mindenikének maga pártja van. Bár mennyire becsülöm és tisztelem azon férfiakat,