Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 102 — A várakozásba, a bizonytalanságba, a vágyba én is egészen bele fáradtam, szinte fogy az, mint az óhajtás, mi végre szűnni kezd, mert kínná kezd válni. Nincs kedvem semmihez. Ugy ülök itt mint a madár az ágon, honnan tovább fog repülni. Olvasni sem tudok, mulatni sem, tanulni sem, még munkám sem végeztem be, a bánat és fejszédülésem miatt, — az utolsó fejezet van hátra. Az egész 33 sűrű iv leend. De a német fordítás is halad; már le van fordítva 20 ív, — a többi azért nincs, mivel Heilprinnek szeme megfájult. Különben, hárman is fordítják. En áltnézem, összehasonlítom, és ez szerfölött unalmas. Nem tudom, a szakács a maga fó'ztét utálja-e, én már undorodom a magamétól. Kivált, mivel a német egészen más mint a magyar. De e hónapban kaptam egy fényes elégtételt is. A Kölni Zeit. jun. 22-ki számában van Batthyány Kázmér válasza Vukovics és Horváthnak arra, a mit ők nekem először feleltek, s miben ő is érintetik. B. tehát az én czikkeimet nem ismeri, mert ő csak az Alig. Zeitungot látta, és az nem közli az én czikkeimet. Es előadja az aradi, a radnai, a lugosi eseményeket, a dictatura áltadás körülményeit, és egy ellen mondás nincs köztünk. O Asiából ír, én Párisból, és mindenben egyezünk, miért"? mert a tényt hiven adtuk elő, különben lehetetlen volna ez összehangzás. Tehát Vukovicsék meg vannak czáfolva, s én igazolva. Azért örvendek neki, mivel igazmondóságom most már kétségbe nem vétethetik, s hogy e tulajdonom elismertessék, azt óhajtom, részint mivel birom, részint azok miatt a miket írni fogok. Batthyány nyilatkozata még april 27-én költ, Kiutahiában. E hónap közepe előtt Londonban voltam 24 órára. A Dinám pénze, mit még januáriusban oda küldött, fél