Szemere Bertalan: Naplóm - 1. kötet (1869)

— 103 — veszendőben volt. Négy hó óta nem bírtam kezembe kapni, most megvan a tőke (kevés hián), de a kamat oda veszett. Es ha lelkemet kellé valakire bizni, azon emberre biztam volna. Es egy száműzött nejének vagyonkája nem szent dolog-e?! Megfoghatlanok az emberek. Előttem megsemmisítve állott az illető, — megijedt midőn megpillanta, én élesen szóltam, de visszajővén még élesebben irtam, kifejtvén részletesen gyanús eljárását. 15 napja múlt el ennek. Irt azóta, de nem felelt meg szemrehányásaimra. Azon tiszteknek, kik valaha rang nélkül léptek ki a katonaságból, és a forradalomban részt vőnek, amnestia adaték. 50—60-an voltak, többnyire 10—20 évi várfogságra ítélve. Es Dinám otthon tartóztatik. Ki az ő ellensége és az enyim ? Van annak oka talán a mit én gondolok, vagy csak zsarnoki szeszély? Július. Azt hittük volna, hogy Haynau addig mindenesetre Magyarország ura lesz mig az ostromállapot tart. S íme július 9-én hivatalától fölmentetik, és pár nap múlva nyugalmaztatik. Ha okát nem tudnók, örvendenénk neki. De igy előttünk akkor büntettetik, midőn érdemet kezd szerezni. Az osztrák ministerium demokratiainak mondja magát. Haynau az ó-conservativekkel tart. Ez egyik bűne. Továbbá, a ministerium azt kivánta, a magyar politikai foglyok ítéletei, meghozatal után de kihirdetés előtt, terjesztessenek föl, ő Felsége némelyeknek megfogván kegyelmezni. De Haynau azt felelte, hogy ő tel-