Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 35 — kel; öltözette], sőt épeu az osztrák tisztek lettek a lázongásnak vezérei. Mig más részről a király kéziratokat küldött a katonai hatóságnak, melyekben a magyar kormány iránt az engedelmességre kötelezte; mig más részről osztrák tábornokokat küldött a lázongók ellen, kik azonban a harczot nem a király kijelentett akarata, hanem a camarilla utasitása szerint a lázongók érdekében vezérelték. Szóval, elkezdődött a történetben példátlan ama jelenet, hogy két országnak egy fejedelme lévén, maga-maga ellen harczot folytatott, rendeletet bocsátott ki, öldöstette saját katonáival alattvalóit. A nemzetnek józan esze szédelgett e megfoghatlan, soha nem látott, soha nem hallott tüneményen, mig az árulás végre tökéletesen világosságra nem jött. Ekkor július 2-án 1848-ban hivta össze a király a nemzetgyűlést, mely most is együtt van, és felhivta azt, hogy miután a szerb, oláh népfajok lázongásban vannak, a belső háborúnak lecsöndesitésére adjon erőt a nemzet, adjon 60 millió forintot és 200,000 katonát. Es kijelentette, hogy a mi alkotmányellenes pártoskodás Horvátországban történik, azt kárhoztatja. T. i. a bán, Jellasich, magyarországi hivatalnok, ki mint ilyen a magyar felsőházban a negyedik helyen ül, tettleg függetlennek nyilvánitá magát a magyar törvényes királytól, kormánytól. A király ellene Hrabovszky altábornagyot küldte kir. biztosul, őt pártütőnak hirdette (hosszan motivált) proclamátióban, mig ugyan az alatt Bécsből, Grátzból pénzt, fegyvert, álgyút, ruhát, töltvényt, táborkari tiszteket, sorkatonaságot kapott, ugy hogy 1848-ban sept. 9-én 40,000-ből álló hadsereggel ütött Magyarországba. Es megjelen ugyan akkor egy más királyi proclamatió, miszerint a bánról a pártütőség czime levétetik.