Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)
— 36 — E volt történeti drámánkban azon időpont, midőn — — — — a lepel először nyíltan, — — — lerántatott. E volt azon időpont, midőn a nemzet megszűnt a király iránt ősi kegyelettel viseltetni, mivel szemei előtt látta a gyalázatos árulást. Nem a hadsereg, mert azzal a magyar még nem birt akkor, hanem a szörnyű megcsalattatásában boszusan összegyűlt nép, Pesten túl három órányira megverte Jellasichot; mind a mellett is, hogy István kir. herczeg s nádor, ki a magyar tábor vezérséget elvállalta, hitét, szavát, kötelességét megszegve éjjel megszökött Bécsbe. És ezzel a királyi ház tekintélye örökre alá volt ásva, az elárult, a megcsalt nép ép ugy kezdte gyűlölni, — — — — mint szerette azelőtt. Nincs e részben az izgatásnak semmi érdeme, a királyi ház önmaga gyilkolta meg magát a nép szivében. Nem bocsátkozunk annak elésorolásába, mint kergette maga előtt a magyar sereg Jellasichot, mint talált a magyar hivatalnok magyar-horvát alattvalókkal menedéket az osztrák földön és hadseregben, mint neveztetett ki ő, a haza árulója és ellensége, Magyarország teljes hatalmú királyi biztosává. On ekkor kezdte meg hadi jeles pályáját, részletesen ismeri az ekkori eseményeket. Miután a királyi ház igy — — — — — — a szerbeket, az oláhokat fellázította, vezéreket s fegyvert adott nekik, Horvátországban revolutiót rendezett ellenünk, sőt a különbféle népfajokat egymás ellen dühösitette s ezek a legirtózatosb kegyetlenséggel üldözték egymást: mind ezeknek tetézéséül a miniszteri törvényes kormányt felfüggesztette, az országot ostromállapotba helyezte, mint ellenség hadat küldött ellenünk, és Ferdinánd lemondván a kormányról, mint Ferencz Károly