Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 34 — belső dolgaiba avatkozni, ha állapotunkról, ha a legutóbbi történtekről részrehajlatlanul s hiven értesítte­tett volna. Nem fogunk okoskodásba bocsátkozni, a ténye­ket soroljuk elő, melyek nem csalnak, melyek változ­hatlanok. Ön jól tudja, hogy Magyarország saját alkotmány­nyal birván, a fejedelem személye közösségén kivül semmi összefüggésben nem állott Ausztriával. Ön jól tudja, hogy ezen elv teljes, tökéletes s annyi királyi eskü által igért és biztosított alkalmazást az 1848-ki tör­vények által nyert igazán. Ön jól tudja, hogy e tör­vényeket V-ik Ferdinánd önkényt adta meg, és vele 1848 april havában az összes uralkodó ház Pozsonyba lejövén, sanctió soha nagyobb pompával s lelkesedéssel nem történt, sem a dynastia, sem a nemzet részéről. Ez alkalomra Pozsonyba 100,000 ember gyűlt össze. A nemzet s a nép öröme, hálája határtalan volt. Ez átalakulás senkinek hajszálát nem görbité meg, senkinek egy csöpp vérébe nem került. A minisztérium a király kezébe letette esküjét, kö­zöttök Eszterházy Pál herczeg, londoni volt követ is. Azonban a király széke körül titokban szőtt ármá­nyok elkezdték irtózatos játékaikat. A szerb nép kezdett lázongani, az a nagyobb rész­ben görög szertartási nép, melynek egyházi zsinatát a magyar minisztérium összehívta, mit a katholicismusnak uralkodást szerezni s a görög szertartást az unió által gyöngíteni törekvő osztrák minisztérium nem engedett meg. A román népet szinte bujtogatták. A magyar­országbeli várparancsnokok és katonaság nem engedel­meskedett a magyar hadminiszternek, sőt épen az látta el titokban a lázongókat fegyverrel, álgyúval, töltvények-

Next

/
Oldalképek
Tartalom